Táncpróba + japánóra ugyanazon a napon = másnapra készülés teljes hiánya. Ráadásul holnap matek tz is van...

Vittem magammal koktélruhát meg új tánccipőt:D Meg lettem dicsérve, de hiába néz ki jól a szerelés: a ruha műanyagból van, így minimális mozgás után majd meghalok a melegtől, a cipő meg nagyon kényelmes de rettenetesen csúszik a tesiterem parkettáján. A fellépésen szerencsére másmilyen lesz a talaj.

És persze nem telhet úgy el nap, hogy egy tyúkon fel ne húzzam magam.

Tánctanár: Ti a (jövő évi) lánytáncot magassarkúban akarjátok táncolni?

Osztálytársnő: ...Miért?

T: Szépen kiemeli a vádlitokat, nőies és nagyon szexin nézne ki.

O: De jó, csináljuk!!!! Legyen a sarok legalább 10 centi!!!!

T: Meg kell ám tanulni magassarkúban táncolni...

O: Nem baj, majd megtanuljuk!!!!!

Anyád.

Először is: a tánctanárnak tökéletesen igaza van. Egy magassarkú tényleg nagyon nőies, kva jó koreográfiát lehetne hozzá csinálni. Én a magam részéről nem szeretem a magassarkút, mert kényelmetlennek találom; de nem vagyok hülye megkérdőjelezni egy profi táncost, aki tudja is, hogy miről beszél. És ha már hülyeség...

Másodszor: profi táncosok sem tudnak csak úgy magassarkúban ugrabugrálni. A tanár is elmagyarázta: meg kell tanulni a technikát, hova helyezed a súlypontodat lépéskor/ugráskor, hogyan kerüld el tánc közepén a pofára esést, stb.

"Nem baj, majd megtanuljuk!!!!!"

Mert nekünk durván egy év múlva a kisujjunkban lesz az, amit mások éveken keresztül gyakorolnak. Hát hogyne.

És harmadszor: ez a bizonyos osztálytársnő semmi ritmusérzékkel nem rendelkezik. Lapostalpú cipőben képtelen a palotás egyszerű lépéseit lassú, egyenletes ütemű zenére jól megcsinálni; akkor mégis hogy a csudába fogja a pörgős, bonyolultabb koreográfiájú lánytáncot magassarkúban elropni??? szarul Ráadásul szinte biztosan ő lenne az első aki elkezdene nyavalyogni: "ez nehéz, töri a cipő a sarkam, ne így csináljuk, nem is olyan jó ez, hülyék vagytok, hogy magassarkúban akartok táncolni..."

Ugyanezen személy volt az, aki elrontotta az ütemet és hordott le mindenkit nagy felháborodottan hogy "a másik kört kell figyelni, mert különben ez így nem lesz jó!!!" Ezalatt én csak a zenére figyelve a másik csoporttal együtt megcsináltam míg ő, ahogy az angol mondaná "kept on bitching".

Még jó, hogy volt ma japán, volt időm lenyugodni.

A csoport másik két tagja különböző okok miatt nem tudott eljönni, így Kornéllal kettesben telt el a 2 óra. A srác általában rettenetesen fárasztó tud lenni; ha más is van rajtam kívül a közelében elkezdi tenni az agyát. Én meg az első adandó alkalommal leoltom. És el is kezdődött egy folyamat, ami egymás hergeléséből áll és a végén a másik agyára megyünk.

Viszon most tartott egy rendes órát, amit én nagyon élveztem. Szerintem jobb mikor egy adott emberrel foglalkozik. mint egy csoporttal. Mondjuk a mi kis csapatunkban mindahárman más szinten állunk, úgyhogy ez egy pedagógiailag roppant érdekes helyzetet eredményez.

Na, elmentem aludni. Matek tz OO;;;